Én Aschenputtel, február harmadikán szembe nézek a biztos halállal... :s Ugyanis szájsebészeti beavatkozáson kell, hogy részt vegyek.
Beteg voltam\vagyok, lemaradtam az iskolában, ahol a múlt héten totál káosz, és egyesek hada fogadott. :S ):
Holnap vissza kell mennem. Félek. :( Nem akarok suliba járni...
Bárcsak már tavaszi szünet lenne, és meleg, forró napfény. :)
Lehetne új ruhák után menni :))) és mindennap széép szoknyába öltözni, az olyan kedves.
Minden szünetben a kertben lenni. Mosolyogni sokat, sokat. Meg kimozdulni innen, a friss levegőre, ahol madarak csiripelnek, süt a nap, kék az ég, rügyeznek a fák, és nyílnak a virágok. Ez sablon, de ez a tavasz... amit az én lelkem már annyira vár.
Bár, eddig mindig az volt, hogy nagyon vártam, és nem lett túl jó, mert leeresztettem teljesen, és rohadtul nem érdekeltek se a madarak, se a szabad levegő, csak öngyi gondolatokkal megtelve fetrengtem az ágyamba, hol ezért, hol azért...
De azt hiszem idén talán máshogyan fog alakulni a tavasz, ha midnen úgy megy majd, ahogyan szeretném. :$
És a nyár.. róla ne is beszéljünk. :) Az egy csodálatos jelenség. Mmm, a szünet. *-*
Káprázatos, ebben a percben ha rá gondolok, kicsit olyan mintha elérhetetlen volna.
Az összes háztető fehér, óriási kupacokban áll mindenhol a hó, és lélekfagyasztó, farkasordító mínuszok röpködnek odakint. :S
Nem járok sehová, be vagyok szorítva a 4falam közé. Egyetlen személy tesz boldoggá... de őt sem rabol hatom el, csak órákra. :(
Mikor pedig vége, és hazamegy mindig kiszakad a lelkemből egy darab, és félholtan fetrengek az ágyamba szokás szerint, és keresem, hogy hol van épp. :$
Minden pillanatomban csak rá rá rá rá rá rá rá rá és rá tudok gondolni... (:
Ez valami őrület. *-*
De imádom! Nem kérek semmit... csak időt, és Őt! :$$$
Igazából félek... mindig félek mostanában... ebben a két hétben szinte rettegtem, minden egyes pillanattól amit nélküle kellett töltenem, és pici akadályokon kellett keresztül mennem.
Olyan fura. olyan boldog vagyok, és mégis folyton sírok.
Szerelmes vagyok... de másokért a szivem szakad, hogy ők "ezt" miért nem érezhetik...
Mi lehet velem... :\ ?
Csak múljon már az idő...

Aschenputtel.