Csendes szép az éjszakám, mégis nyugtalan.
Nincs is semmi baj talán, csak itt, csak én, magam.
Régen nem is szenvedek, csak félek hervadok...
Új útra is léphetek, hisz mindegy hol vagyok boldogtalan.
De majd rám talál, mikor nem is számít már, mi is volt, ki volt, s miért...
De akarom az új esélyt, s tudom hinni már elég, lehetnék annyi év után boldog talán.
Régi vágy, hogy légy velem, egy meggyűrt szalmaszál.
Semmire se jó nekem, csak elengedni fáj.
S amíg lépni nem merek, nem lesz máshogyan.
Nem akarok nem leszek, többé senkiért boldogtalan.
S tudom rám talál, hiszen elengedtem már, ami volt, ki volt, s miért.
Mert akarom az új esélyt, s tudom hinni épp elég.
Lehetnék annyi év után boldog talán.
Hány ajtó nyílt.
Hisz békétlen szív senkit nem vár, nem hív.
S csak is tőlem függ már, és minden rám talál.
Éjszakám...
Még néha nyugtalan.
Bár nincs is semmi baj talán, hisz jó így egymagam.
Többé sose kérdezem, miért nincs máshogyan.
Csak mindkettőnket engedem élni BOLDOGAN...

Aschenputtel. ♥